10 év múlva is érvényes lesz az elektronikus aláírásom?
Somkuti András ·
2036-ot írunk. Megnyitunk egy tíz évvel korábban archivált szerződést, a dokumentum hibátlanul olvasható, mindkét elektronikus aláírás jól látható a PDF-ben, a validációs szoftver azonban figyelmeztetéseket jelenít meg.
A 2026-ban használt tanúsítványok ugyanis évekkel korábban lejártak, a hozzájuk tartozó státuszinformációk már nem érhetők el ugyanolyan könnyen, megváltoztak a kriptográfiai ajánlások, az eredeti aláírási folyamat több technikai eleme időközben lecserélődött, az ügyletet kezelő munkatárs pedig rég nem dolgozik a vállalatnál.
Azonban nem feltétlenül kell kétségbe esnünk. Egy évekkel korábban létrehozott aláírás utólagos ellenőrzése ugyanis nem azt vizsgálja, hogy a tanúsítvány ma is érvényes-e, hanem azt, hogy az aláírás létrehozásának releváns időpontjában megfelelőnek és érvényesnek volt-e tekinthető.
Ehhez azonban bizonyítékokra van szükség.
Egy dokumentum megőrzése és a bizonyíték megőrzése nem ugyanaz
A legtöbb szervezet rendelkezik valamilyen iratmegőrzési szabályzattal. Egyes szerződéseket hét, tíz vagy tizenöt évig szükséges megőrizni, bizonyos szabályozott dokumentumok pedig ennél is hosszabb ideig relevánsak maradhatnak. A digitális archiválásra ennek ellenére gyakran elsősorban tárolási feladatként gondolunk: a fájlt biztonságosan kell megőrizni, gondoskodni kell biztonsági másolatokról, szabályozni kell a hozzáférést, és meg kell akadályozni a véletlen törlést vagy módosítást. Az elektronikus aláírás azonban egy további dimenziót is behoz ebbe a kérdésbe.
Egy megfelelően archivált dokumentum érvényességének későbbi ellenőrzése olyan információktól is függhet, amelyek az aláírás pillanatában nem feltétlenül magában a dokumentumban léteztek. Ilyenek lehetnek az aláíráshoz kapcsolódó tanúsítványok, a tanúsítványok akkori státuszára vonatkozó információk, az időbélyegek, illetve a teljes bizalmi lánc ellenőrzéséhez szükséges további adatok. Ha ezek az elemek évekkel később már nem hozzáférhetők, a szervezet továbbra is birtokában lehet az eredeti szerződésnek, miközben technikailag jóval gyengébb alapokkal rendelkezik annak igazolására, hogy az elektronikus aláírás a létrehozásakor valóban érvényes volt. Az archiválás kérdése ezért nem merül ki abban, hogy megőrizzük-e a dokumentumot. Legalább ennyire fontos az is, hogy megmaradnak-e azok az információk, amelyek segítségével később értelmezni és ellenőrizni tudjuk a hozzá kapcsolódó digitális bizonyítékokat.
A későbbi ellenőrizhetőséget már az aláíráskor érdemes megalapozni
Az ETSI PAdES Baseline modellje jól szemlélteti, hogyan épülhet egymásra az elektronikus aláírás és a hosszú távú validációhoz szükséges bizonyítéki környezet. A B-T szint az aláíráshoz megbízható időbizonyítékot kapcsol, a B-LT már a későbbi validációhoz szükséges információkat is magában foglalja, míg a B-LTA további időbélyegzéssel támogatja ezeknek az adatoknak a hosszú távú elérhetőségét és sértetlenségét.
Ezeket a szinteket nem érdemes pusztán egyre költségesebb PDF-ekhez adott technikai címkékként értelmezni: azt fejezik ki, mennyi ideig kell a bizonyítéknak önállóan is értelmezhetőnek maradnia.
Egy olyan dokumentum esetében, amelynek üzleti jelentősége néhány héten belül megszűnik, egészen más megőrzési stratégia lehet indokolt, mint egy olyan vállalati szerződésnél, amely tizenöt év múlva is meghatározhat jogokat, kötelezettségeket vagy pénzügyi következményeket.
A kriptográfia is öregszik
A hosszú távú megőrzésnek azonban van egy másik, kevésbé kézenfekvő kihívása is. Nemcsak a tanúsítványok járnak le: maga a technológiai környezet is változik. A kriptográfiai algoritmusok biztonságáról alkotott kép nem állandó. A számítási kapacitás fejlődése, újonnan feltárt sérülékenységek vagy a szakmai ajánlások változása idővel csökkentheti azoknak a technológiáknak a megbízhatóságát, amelyeket létrehozásuk idején kifejezetten erősnek tekintettek.
A megőrzési stratégiának így azt is figyelembe kell vennie, hogyan őrizhető meg a bizonyíték értéke egy olyan környezetben, ahol maguk a technikai feltételek és biztonsági elvárások is folyamatosan fejlődnek.
Az eIDAS ennek megfelelően önálló bizalmi szolgáltatásként kezeli a minősített elektronikus aláírások minősített megőrzését. Ennek lényege olyan eljárások és technológiák alkalmazása, amelyek képesek az elektronikus aláírás megbízhatóságát a technológiai érvényességi időn túl is fenntartani.
Az archiválás kérdése valójában már a folyamat elején felmerül
Egy hosszú távon releváns digitális tranzakció esetében nem elegendő, hogy az aláírás a létrehozása pillanatában megfelelően ellenőrizhető legyen. A folyamatnak olyan bizonyítéki környezetet kell létrehoznia, amelyből évekkel később is rekonstruálható, hogy mi történt, mikor történt, milyen bizalmi állapot mellett történt, és milyen információk alapján tekintették az aláírást akkor érvényesnek.
Egy elektronikus aláírás létrehozása mindössze néhány másodpercet vesz igénybe. Egyes dokumentumok esetében azonban az ehhez kapcsolódó bizalomnak évtizedeken keresztül fenn kell maradnia.